2012. február 14., kedd

Voltam varjú....I was a crow.....

A jelmezes bulikban igazából az előkészületeket szeretem.
Mindenféle ragyogó ötletem támad, vagy semmi ötletem sincs. Aztán elmegyek kedvenc turkálóimba. Megvenni a nagy ötlet kellékeit, vagy valami ötletre szert tenni.

Ez a varjú jelmez is csak úgy rám talált! Csak egy kicsit ki kellett egészíteni.
Még elképzelni sem tudom, hogy ez a ruha eredetileg mi célt szolgált.

Egy hosszú ujjú fekete póló  és némi szárny kellett. Bélés selyemből varrtam és szaggattam.
Egyszerűen csak a karomra kötöztem.

A lábakhoz kiérdemesült harisnyákat tömtem ki rongyokkal és kötöztem egymáshoz. Az egészet rávarrtam egy darab harisnyára, amit felhúztam, mint egy zoknit.

A varjú sapi egy kifordított fekete kendőre öltögetett nagy csőr és szemek habgumiból.


Jelmezbál........... és én nem készülök el! Costume ball ........... and I'm not ready for it!

Mostanában valahogy nem jutok el jelmezbálba. Fiaim  kinőttek az iskolai jelmezbálakból, és még nem nőttek bele az igazi jelmezes bulikba. 
Néhány régebbi buli képet azonban megtaláltam.




Ez az egyik utolsó, a lehető legolcsóbb és legegyszerűbb.
Csak el kell szöszmötölni az időt. Arcpakolás helyett fehér arcfestéket használtam. Amilyet a bohócok. Végül is.....
Az utoló utáni pillanatban sikoltozva be kell rohanni a gardróbba, gyorsan- gyorsan kabátot kell venni, és máris induljunk.... induljunk.....mert megint miattad késünk el.....mert mindent az utolsó pillanatra hagysz.... ! Még azt a cuki kis lakkbettétes magassarkút sem kell felvenni (amúgy is túl magas és alig tudok menni benne, hát még táncolni...) az otthoni papucs is jó. Pontosabban, az a jó!
Aztán éjfél után "el lehet készülni". Pakolás, hajcsavarók, pongyola le, az a cuki kis magassarkú fel. Már csak pár óra van hajnalig, azt meg valahogy ki kell bírni!