2012. augusztus 21., kedd

Balatoni napon szárított paradicsom- Sun-Dried Tomatoes

Íme az első!

Mivel igen bőséges a paradicsom termésem és már éjjel- nappal paradicsomot eszünk, gondoltam elteszem télire. De nem akartam befőzni, passzírozni meg effélék. Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megszárítanám! A CHILLI & VANILIA oldalán találtam erről mindenfélét. Rengeteg oldalt találtam, ez tetszett a legjobban.
És micsoda képeket! Meg is rendült az önbizalmam. De hát valahol el kell kezdeni!
Mivel amúgy éppen indultunk Balatonra nyaralni, hát a paradicsom is jött velünk. Ja kérem, nem minden paradicsom száradhat a balatoni napon!
Hogy mit csinálok vele? Egy részét félreteszem magunknak télire. Végül is ezért szárítgattam! A másik része karácsonyi ajándék lesz. Már csak a csomagolást kell kitalálni.
De addig is még több paradicsomot szárítok!!!!!!
Háát, még nem tartok itt....de ez a cél!
innen
Vagy elégedjek meg ennyivel?
innen




2012. augusztus 10., péntek

Szívhez szóló kis ajándék, a huszonkettedikre- a small gift

Szülinap, szülinap, szülinap, szülinap, szülinap
Ma!
Meg holnap is!

Ma van az igazi, holnap a hivatalos. Tizenegyen- tizenketten leszünk, ma csak MI HÁRMAN! 
Igazán nehéz valami aranyosat, szívhez szólót, egyszerit kitalálni. Egy 22 éves fiatal embernek meg aztán pláne!
Elmentem  a városba, kétségbe esve szétnézni, ... mit is... mit is?
A lakomához megvetten majd' mindent, holnap reggel még lemegyek a piacra, ezért- azért, salátáért, dinnyéért. Igyekszem nem elcsábulni, holmi sütikiszúrók láttán! A tortára vettem marcipánt, majd délelőtt gyurmázunk.
De az a kis apróság!!!
Aztán rátaláltam! Ez aztán a spanyol viasz!
Ehhez hasonlót már többször készítettem. De szív alakút még nem. Hát itt az ideje!

Ezt is  Müller Drogériában vettem. A direkt erre az alkalomra készült képet 9×6 cm-re hívattam elő. Matt képet csináltattam, hogy ne csillogjon. Csillogni, csillogjon csak a szív alakú flitter!
Sima írólapból készítettem a maszkot. A reklám képecskét használtam sablonnak. 

Az így kivágott képet csak beleillesztetem a keretbe, a hátlapot rápattintottam. Igazából ennyi!
Egy kis csomagolás... és kész!

 

2012. augusztus 9., csütörtök

Piros hajnal hasad...

Ezt a rengeteg mangoldot most reggel szedtem! 

Az ott hátul, a felkelő Nap első sugara! Mert kérem, a gondos gazdasszony, a jó anya és honleány a Nappal együtt kel. Mondhatnám, a kakasokkal. Erről jut eszembe, kedvenc krimi sorozatomban hangzott el, az egyik szereplő szájából, " .... én a kakasokkal kelek és a tyúkokkal hálok..." Háááát ízlés dolga. De aki a magyar fordításért felel, talán utána nézhetett volna, hogy szól a szólás. Így kicsit mást jelent.  Ha már a szárnyasoknál és a nagy eszüknél tartottam, vagy az nem a madarakra vonatkozott? Az a gyönyörű de nem túl okos papagájom meglógott.
Nem csuktam be rendesen a kalitka ajtóját, ő meg segített ezen, kicsit feszegette és meglépett. Szegényke, nem tudta mi vár rá. 
Illő várakozás után új lakói vannak az elárvult kalitkának! Két tüneményes zebra pinty!!!!!
Itt látható az egyik lelkes bámulójuk.

És akkor a mangold, amit hajnalban szedtem, mert ugye a gondos gazdasszony... !






















2012. augusztus 5., vasárnap

A másik kötény- The other apron


Ezt a kötényt egy farmer ruhából varrtam. Ki tudja hányadik köténykém. De egy kötényre mindig szükség van! Következő lépés az otthonka lesz? 
Majd megfontolom! Még szerencse, hogy kapható!

Fantasztikus kínálat.
Micsoda kezdet!
Nemzetközi karrier.

Na, ezért nem nézem a sorozatot!
Remek kis oldalt találtam az otthonkáról! Érdemes elolvasni!
Lássuk a kötényemet!

Miután szétvágtam a ruha hátát és kivágtam belőle a cipzárt, megcsináltam a ferde pántokat. Különböző színű és mintájú ingeket és blúzokat választottam ehhez. 

 
A ferde pántokat ötletszerűen varrtam egymáshoz. Ezekkel szegtem körbe a kötényt. 
 
Megvarrtam a fodrocskát is amit a mellrészre szántam.
Hátra vannak a zsebek és a pántok. És túl hosszú is.
Az ing zsebét is felhasználtam. Ebből az ingből készültek a ferde pántok is.

Egy kis pánt varrogatás, vasalgatás, gomblyuk és gomb varrás.

Igazából kész is a köténykém!

Farmerszoknyából kötény- The denim skirt apron


Kötényt kezdtem varrni néhány hete. De valahogy nem volt időm befejezni. Aztán amikor végre- valahára nekiálltam az utolsó simításoknak, jött egy hatalmas felhőszakadás, ami átmosta az udvart, kertet és a garázst. Végül elöntötte a szuterént. Ezzel igen sok munkát adott a tűzoltóknak a szivattyúzással, nekem meg a romok eltakarításával. 
Muszáj volt tehát abbahagyni a varrogatást. De ahogy már csak lenni szokott, ha valamit nem tehetsz meg egy sokkal fontosabb elfoglaltság miatt, az előző dolog nagyon- nagyon- nagyon fontossá válik. Vizsgaidőszakban is égető szükségét éreztem a takarításnak, selejtezésnek. Ez aztán valahogy elpárolgott amint véget ért a vizsgaidőszak.
Hát a kötény varrása is nagyon- nagyon- nagyon fontos lett. Na nem mintha nem lenne egy tucat más kötényem. De azok nem az igaziak. És mivel állandóan sütök- főzök... 
Most, hogy csillog- villog a szuterén, minden felesleges és kevésbé felesleges, ám évek óta őrizgetett kincs elúszott, leülhettem varrni. Na, lássuk azt a kötényt... Már csak azért is be fogom még ma fejezni,  mert már nem férek el a félre tolt varrógéptől, kellékektől és rongyoktól. Ez mind itt terpeszkedik az étkezőasztalon.

A laptoppal is csak szorongok az asztal sarkán. Még szerencse, hogy remek az idő és a kertben eszünk.
Szóval a kötény.
Ezt szoknyából varrtam. Igazából nem köténynek, hanem táskának szántam. A táska végül is másból készült el. Na jó, nem készült el... csak félig... 
Elég furcsán festhetett a szoknya fénykorában. Hátul (képen) hosszabb mint elöl, és rakott. 
Először elöl hosszában kettévágtam és a cipzár részt kivágtam. 

Kivágtam a zsebek bélését.

Nem csak azért, hogy ne legyen feleslegesen vastag, hanem, mert a szoknya eleje került hátra, ezért a zsebek hátrafelé néznek. 

Így viszont nem lehet használni. Akkor meg minek?
Majd a zseb szegélyét letűztem. Ehhez kerestem pont olyan gyönyörű rózsaszín cérnát, mint amivel eredetileg varrták a szoknyát.
A másik kötényből megmaradt ferde pántból varrtam meg a kötőket. Mert van egy másik félkész kötényem is. 
Egy kis vasalgatás és kész.
Már csak fel kell erősíteni a kötőket és be kell szegni az oldalát.
Na, itt jött az özönvíz és egy hét gályázás.
De most... az utolsó öltések és kész!

A romokat az asztalról még nem tudom eltakarítani... az a másik kötény még mindig félkész.