2013. augusztus 30., péntek

Börzsöny Múzeum, Szob

Osztálykirándulásra készülök. Térkép, internet. Aztán végigjárom az egész útvonalat, mondhatnám, végig kirándulom.  Így találtam rá egy gyöngyszemre, a szobi Börzsöny Múzeumra!
A neten csak általánosságokat találtam róla. Azt is szűkszavúan. Közben egy valódi gyöngyszem! Már, ha az ember az osztálykiránduláshoz keres programot.
De amúgy is!
Ezt az útvonalat, Szob- Zebegény- Nagymaros- Verőce- Vác, valahogy elhanyagoltam. Igen, igen, sokszor voltam Zebegényben, igen, Vácott is. Jellemzően komppal, vagy kishajóval.

Sokszor a Mária Valéria hídon is. Nos, ez az útvonal gyönyörű! A Dunakanyar csodálatosan szép. Erről a partról még szebb!
Szob maga is nagy meglepetés volt. Az út  a falu fölött megy el, így nem kanyarodtam még le róla. Nagy kár volt!  Csendes, virágos, barátságos szép kis falu.  Már- már idillinek tűnt. Különösen, hogy többen ránk köszöntek az utcán!
Szob a kirándulásunk első állomása lesz. A Börzsöny Múzeumot kerestük. Mivel Esztergom felől érkeztünk (nem Vác-Budapest felől) nem igazán találtunk útbaigazító táblát. Van, van, de azok a másik irányból láthatóak. Ezért hát bebolyongtunk az egész falut. Nagyon élveztük!
A  Börzsöny Múzeum a templom mellett található, csak nekem nem sikerült egyből rátalálnom. 
Megvan benne minden. Egy kis kövület, egy szobára való neolitikum...
 egy szobányi népművészet...
A "pincében" természettudományos gyűjtemény található. Rengeteg pillangóval és kövülettel...
szebbnél- szebb növényrajzokkal. A diaporámákban a Börzsöny élővilágával.
Ami remekül azonosítható.
Az udvaron, a tornácon néprajzi kiállítás ...
 ... és néhány modern szobor. 
Innen nyílik egy berendezett szoba is.

Ha ez még mind nem lenne elég, a padlástérben kortárs művészeti tárlat látható, a zebegényi szabadiskola tárlata.
Mindenből egy kicsi! Mire lankadna a figyelem, mire bele unnának a gyerekek, már egy egészen más, új tárlat kerül elénk!
És ha, ez sem lenne még mindig elég, nagyon kedvesen, szolgálatkészen fogadtak minket!
Remek volt! Mindenkinek ajánlom!

2013. augusztus 18., vasárnap

2013. augusztus 17., szombat

Kapolcs és a Mesterségek Ünnepe

Jókor reggel újrakeltünk, hogy még időben odaérjünk a Mesterségek Ünnepére. Már 3- 4 éve nem voltunk. Most eljött az ideje!
Az alagút budai bejáratáig nem is volt semmi gond. De onnan!
Szép lassan átaraszoltunk az alagúton. A sikló előtt elképesztő hosszú sor kígyózott, hárman, négyen álldogáltak egymás mellett a végeláthatatlan sorban. Elég rosszul indult a dolog. Parkolóhely????  Se közel, se távol.
Két- három kör után, addig bénáztam míg az Erzsébet hídon találtam magam. Ahol egy koccanás és a sáv lezárás miatt csak araszolni lehetett. A következő csapda a Lánchíd pesti hídfőjénél várt. Az ünnep miatt lezárt utcáknak és a Parlament körüli építkezésnek köszönhetően alaposan megismertem itt is az összes mellékutcát. Fel is adtuk a dolgot. 
Mivel a Hősök tere felé araszoltunk, gondoltuk  megnézzük az Egon Schiele  kiállítást a Műcsarnokban. Hát hogyne! Néhány kör után ezt is feladtuk!
Nem is tudom, talán holnap? 

Még jó, hogy voltunk a Művészetek Völgyében a nyár közepén.
Igaz ami igaz, kis csalódást okozott. Az elmúlt évekhez képest szemmel láthatóan kevesebben voltak a kiállítók, árusok és a vásározók is.
Sok ismerős arcot és portékát láttunk. Sok remek, szép holmit. Sok cserepet, szappant, kevés nemezt. Csini ruhákat és ékszereket.
A hangulat remek volt. A vásárfia is megvolt. 

Láttam cserép madarakat, vas fán. Nagyon klassz volt!


A vidám cserepek mellett, sok izgalmas, érdekes kerámiát is láttunk. Talán ezek tetszettek a legjobban! Persze ragyogóan voltak tálalva! Az ütött-kopott pajta, fészer és istálló nagyszerű környezet volt. Mondjuk ennek most örülünk, hogy milyen autentikus, meg patinás meg stílusos. De a roggyant épületek a szegénységről is árulkodnak.
Mindent összevéve klassz volt!

Ismét Keszthely, ismét zászlók

Lássuk azokat a zászlókat!